Diákélet

Az egész éves kemény munkát a karácsonyi szünet előtti utolsó napon iskolánk tanulói örömteli gólyaavatással egybekötött színes évzáró show-val zárták. A hagyományokhoz híven az iskola legifjabb tanulóinak az eskütétel után néhány ügyességi feladatot kellett abszolválniuk, illetve egy előre kisorsolt, valamilyen színhez kapcsolódó magyar dalhoz megszerkesztett koreográfiát kellett előadniuk.

A műsorba idősebb társaik is bekapcsolódtak, így elsőként a másodikosok Tolcsvay László Csak egy kékszínű virág című dalának feldolgozásával indítottak. Produkciójuk óriási sikert aratott, nem csak a kitűnő „virágba borult” színpadkép nyerte el a közönség tetszését, de legfőképp a mozgássérült osztálytársuk és az osztályfőnök „aktív jelenléte” váltott ki igazán nagy tapsot a jelenlévők körében.

Igazi társastánc lépések jellemezték a Sárga rózsa című Koncz Zsuzsa által megszólaltatott örökzöld zenei csemege dallamára előadott koreográfiát. A közönségben ülők közt akadtak olyan szerencsések is, akik az előadás végén egy sárga rózsával lettek gazdagabbak. A Télapó ezúttal Fekete vonaton érkezett, és a táncos lábú lányok karácsonyi zokniját vitte magával, a  P.Mobil rocktörténeti  slágerét -  A zöld, a bíbor és a feketét - pedig a sportgimnázium alkalmi kórusa adta elő.

Szívhez szóló táncszólóval megspékelve vitték színpadra a lila és fehér orchideák magával ragadó szerelmi történetét az elsős sportosztályosok. A kék szín volt a legnépszerűbb a 2016-os évet záró rendezvényen. Az elsős hotelakadémisták a Kék a szeme című dal paródiájával, a másodikos sportgimisek pedig Csepregi Éva Kék korszak című dalának ülőtáncos verziójával szórakoztatták a nagyérdeműt.

Rendhagyó adventi irodalomórán vettek részt az elsős sportgimisek. Még a szeptemberi bevezető órákon elhangzott, hogy jónéhány remekmű kávéházban tea, kávé, sütemény mellett született meg.
Ekkor vetették fel az ötletet, hogy irodalomórát is el tudnának képzelni édesség és forró ital mellett. Kis Lívia tanárnő ígéretet tett arra, ha a sportgimisek jó eredményeket érnek ebből a tantárgyból, decemberben egy rendhagyó tanítási órát szervez nekik. 
A megfelelő hozzáállás meghozta jutalmát, 2016. december 13-án a tanárnő teával és spektakulatius keksszel várta nebulóit ezúttal a hotelakadémia szaktantermében. A tanítási óra alatt ezúttal kivételesen lehetett mobiltelefonokat használni, házi feladatként ugyanis a diákoknak telefonjaikba le kellett menteniük egy karácsonyi verset vagy gondolatot. 
Egyenként olvasták fel Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Ady Endre stb. klasszikusait, illetve elhangzott néhány idézet a karácsony lényegéről is. A tanárnő két kedvenc karácsonyi olvasmányát hozta magával, Márai Sándor: Az egész élet egy ajándék, ill. Hermann Hesse: Karácsony c. kötetét. Mindkettőből olvasott fel néhány gondolatot, amelyeket aztán meg közösen meg is vitattak. 
Nincs karácsony dalok nélkül. Egy kortárs zenei-irodalmi alkotás videoklipjét is láthatták falra kivetítve a diákok, mégpedig az Erdős Virág Karácsonyod című versét feldolgozó Rájátszás-dalt.
A rendhagyó irodalomóra végén Ady Endre Karácsonyi rege című versét hallgatták meg Szabó Gyula szívhez szóló előadásában.

Az iskola hagyományaihoz híven december utolsó péntekére eső tanítási napon rendezték meg a gólyaavatással egybekötött Ki mit tud?-ot.

A résztvevő osztályoknak idén konkrét előadók, zenekarok dalait kellett „színpadra" vinniük, miközben a műsorszámok közti szünetekben az elsősök avatása folyt. 

Feszültségoldásként elsőként a kollégisták fergeteges ünnepi videóját nézhette meg a közönség. Ezt követően egy videoüzenetben Adele „jelentkezett be", aki a gólyaavatás feleslegességről, értelmetlenségéről akarta meggyőzni az avatóstábot, de ők még a világhírű énekesnőnek sem voltak hajlandóak szót fogadni. Rögtön bele is vágtak az avatási ceremóniába, és eskütétellel biztosították a felsőéveseket arról, hogy kívánságaikat a gólyák lesni fogják és maradéktalanul teljesítik majd.

Az avatandó diákok az őket duplán nyomasztó lámpaláz ellenére fergeteges műsorral rukkoltak elő.

Az R-GO Ergo: létezem című dalára készített koreográfia megalapozta a felfokozott hangulatot. Szikora Róbert csikidam stílusát táncban, felszerelésben megidéző műsorszám csúcspontjai a miniszoknyába öltözött „fiúgidák" voltak.

A Neoton Família slágereit bemutató egyveleg igazi fesztivál színhellyé alakította át az iskola auláját. A tarka, ötletes egyenpólót (osztályfőnökkel együtt) viselő tánckar először nyarat hozott a Nyár van c. slágerrel, majd kétszázhússzal repítve szinte elhagyta a valóságot, hogy aztán diszkókirálynőkként érkezzenek vissza a suliszínpadra. A produkciót, amelyet zúgó tapsviharral jutalmazott a közönség, saját tervezésű és készítésű díszlettel tették az elsősök még profibbá.

Az iskola sportosztályai is izgalmas feldolgozásokkal emelték az amúgy is emelkedett hangulatot. Megtudhattuk, – természetesen egy Skorpió-dalt felelevenítve - milyen az, amikor egy tizenéves bújik a dédapa bőrébe és mesél arról, hogy milyen volt, mikor lovon járt, és milyen volt mikor bele esett egy szőke hajú lány. Máté Péter Egy darabot a szívemből c. dalát a sportoló fiúk rengeteg szívlufival „vitték színpadra", amelyek előadásuk végén természetesen lányrajongóiké lettek.

A sportgimisek egyedülálló az EDDA együttes A kör c. dalára betanult táncakrobatikus – spárgát, cigánykereket és egyéb lélegzetelállító elemet tartalmazó - produkcióval örvendeztették meg a lelkes közönséget.

Az iskola elsőéves hotelakadémistái Zoltán Erika Casanova című slágerére találtak ki egy új koreográfiát. Előadásuk sikerét mi sem bizonyította jobban, hogy a táncjelenet végére az osztály öt casanovájának kettő akár három lány is jutott.

A másodikosok is kitettek magukért, a Hungária Limbó hintójának klasszikus feldolgozását, az LGT Ugye mi jó barátok vagyunk c. slágerének extra gitárjátékkal előadott verzióját, Szandi Nyugi doki c. dalára megkomponált táncprodukcióját, valamint Komár László Mondd kis kócos c. nagy sikerű feldolgozását nagy tapssal jutalmazta a közönség.

A fergeteges showműsor közepette a „beavató" feladatokat – banán kihalászása tejszínhabból, labda átfújása liszten keresztül a másik oldalra, meglepetéskoktélok kóstolása, bekötött szemmel sminkelés stb. - is fesztelenebbül abszolválták a gólyák. A tanárnak, diáknak egyaránt tetsző évzáró showt a negyedikesek szalagavatós műsorának egy-egy exkluzív táncbetétje zárta.

A magyar költészet napja alkalmából zenés irodalmi műsort szerveztünk. 

A három részből álló versfolyam bevezetéseként József Attila Ars poeticáját zongorakísérettel hallgathatta meg a közönség, akiknek soraiban a pápai baráti iskola, a Batthyány Lajos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola diákjai is ott ültek.

A tragikus sorsú költő életművéből több költemény is elhangzott, az Óda mellékdalát pedig négy nyelven, magyar, szlovák, angol, német fordításban is előadták.

Az Én, József Attila című musicalből, amely a költő életének sorsdöntő fordulatait eleveníti fel, a Prológust és a Mamát követhették figyelemmel a vetítővásznon.

Megemlékeztek továbbá a szintén ezen a napon, Kassán született Márai Sándorról, Füves könyvéből a tapintatról és gyöngédségről szóló részt olvasták fel.

A prózai részeket gitárjátékkal kísért megzenésített költemények követték. A műsorból nem maradhattak ki a legismertebb magyar szerelmes versek, a Bájoló, a Ki viszi át a szerelmet, amelyek nagy sikert arattak a középiskolások körében.

A versünnep harmadik részében klasszikus versek Lackfi János és Vörös István „tollából“ származó átiratait dramatizálták az irodalomkedvelő tanulók, záróakkordként pedig József Attila Amit szívedbe rejtesz c. költeményét szavalták el közösen.

Az előadás összes szereplője ún. verstallérban (amelyet az elsőéves vendéglátóipari szakon tanulók sütöttek) és emléklapban részesült, amelyen szintén ott volt a versünnep mottója: “Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye" József Attila

2013. június 9. és 13. között Mészáros Alajos Európa parlamenti képviselő úr meghívásáraellátogattunk az Elzászi régió szívébe, Strasbourg történelmi városába.Látogatásunk jutalomkirándulás volt a TUDOK magyarországi diákverseny felvidéki fordulóján elért első helyezésért.

A vasárnap esti  indulást nagy izgalommal vártuk. Tudtuk, hogy hosszú, több  mint 10 órás buszozás vár ránk.  Átutaztunk  Ausztrián és Németországon, valamint érintettük Franciaország keleti részét, majd másnap a délutáni órákban  végre megérkeztünk Strasbourgba, az utak városába.

A megérkezésünket követő napon, miután megreggeliztünk szálláshelyünkön, a „Formule 1 Hotel“-ben, elindultunk felfedezni a várost.

A világörökség részeként emlegetett várost, mely  az Ill folyó szigetén található, négy irányban gyönyörű csatornarendszer szeli át, aminek köszönhetően számtalan kis híd ível át a víz felett.  Hangulatos csatornákon hajózva csodáltuk meg  a régi németalföldi építészeti stílusban épült szebbnél-szebb házakat, és közelről tapasztalhattuk meg, hogy  hogyan emelkedik a hajó a zsilipeléskor.

A délelőtt folyamán ellátogattunk az Orangerie parkba, amely a város egyik legnagyobb zöldövezetének számít, és  sétáltunk  a Petit France negyed bájos, favázas házai között.

A városban több európai közösségi intézménynek is van székhelye, amelyek hatalmas üvegkomplexumokként emelkednek ki Strasbourg hagyományos óvárosi épületei közül. A három épület közül az Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bíróság épületét kívülről nézhettük meg, viszont az Európa Parlament épületébe meghívást kaptunk.

Az óriási épület a demokráciát megtestesítve áll az Ill folyó partján, felvont zászlókkal hirdetve a csatlakozott tagállamokat.

A par­lamentben megfogott bennünket  a hihetetlen nyelvi kavalkád. Amerre mentünk, mindenhol más nyelven beszéltek egymással az emberek. A vendégek részére fenntar­tott hatalmas ebédlőben asztalunk egyik végén franciául, másik végén angolul, szemben velünk olaszul, hátunk mögött magyarul beszéltek.

Ebéd után  találkoztunk ven­déglátónkkal, Mészáros Alajos képviselő úrral. A jelenlévők kérdéseket tehettek fel neki   munkájával és az Európai Unióval  kapcsolatban, me­lyekre ő készségesen válaszoltak.

A beszélgetés után bemehettünk a hatalmas ülésterem látogatói részére, az erkély­re. Minden látogató fülhallgatót kapott, amin keresztül szinkrontolmácsok fordításában.  hallgathattuk az éppen folyó felszólalásokat. A teremben szétnézve ismerős arcokat is felfedeztünk, a hazai politika uniós képviselőit.

A napot Strasbourg egy hangulatos éttermében fejeztük be, ahol megkóstolhattuk a a pizzához hasonló „tarte flambe”-t.

Látogatásunk utolsó napján ellátogattunk a Modern Művészetek múzeumába, és megcsodáltuk a  Notre Dame katedrálist,  amely a világ 6. legmagasabb temploma.

A katedrális érdekessége, hogy a XI. században kezdték építeni, de csak a XV. századra készült el, így az eközben megjelenő összes stílus jegyét magán viseli. Jól megkülönböztethető, hogy az oltárrész még román stílusban épült, különleges freskókkal és aranydí­szítéssel. Itt találhatók a legrégebbi, ke­resztény templomban található festett üvegablakok is. Nem tudtunk betelni a látvánnyal.

A templomban található világóra egyedülálló a maga nemében, amely egyszerre mutatja a hold állását, a csillagok helyzetét és az égi jegyeket. Érdekessége, hogy minden nap 12 órakor 12 apostol vonul el Jézus előtt, ami bárki számára megtekinthető. Minden órában előjön a Halál alakja, és kaszájával üti el az órát.

Az esti órákban még  megvásároltuk az otthonra szánt emléktárgyakat,  az elmaradhatatlan Elzászt szimbolizáló plüssgólyát, majd felszálltunk az autóbuszra.

Élményekkel gazdagodva és a visszatérés reményében hagytuk el Strasbourgot.