"A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt…” — így írta Szepes Mária. Ebben a gondolatban rejlik minden, amit most érzünk: hiszünk a mesében, a csodában, a jóságban.
Advent idején várjuk az angyalokat — mégis tudjuk jól, hogy az angyalok köztünk járnak. Valójában mi magunk lehetünk azok: mert képesek vagyunk jóságot ajándékozni, szívből jövő szeretettel, figyelmességgel meglepni társainkat. Egy kedves mosoly, egy segítő szó, egy jó szándékú gesztus hihetetlen módon gyönyörűbbé teheti a mindennapokat.
Szeretnénk köszönetet mondani a kollégium diákjainak és kollégiumvezetőnknek, Méhes Renátának az édes meglepetésért. Érezhető volt, hogy a süteményekbe szívüket is belesütötték — ez a gesztus pedig több mint egy kedves apróság: valódi, példaértékű hagyományteremtés, amely összeköt bennünket, és ünneppé varázsolja a hétköznapokat.
Diákélet
„Advent a várakozás ideje” – írja Pilinszky.
Ilyenkor valami láthatatlan, mégis mindent átható csodára figyelünk: a Megváltó érkezésére, a Fény újjászületésére, az Ünnep melegségére, az Együttlét örömére. A napok békésen simulnak egymásba, és lassan fénybe öltözik a lélek.
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről.“ –emlékeztet bennünket Márai Sándor.
E gondolatok vezetnek bennünket a rohanó hétköznapokból a bensőséges ráhangolódás felé. Otthonainkat feldíszítjük, szeretettel formáljuk, ám az advent csendes várakozással teli napjait legtöbben második otthonunkban, az iskolában érezzük át. Itt minden apró kiegészítő, minden fény és dísz az ünnep közeledtét hirdeti.
Évről évre újra kitárul előttünk az aula mesés világa: a hatalmas karácsonyfánk az impozáns tér ragyogó ékessége, az adventi koszorú a várakozás csendjére tanít, a karácsonyi sarok pedig megállásra, elmélyülésre hív.
Hálás szívvel mondunk köszönetet Nagy Csápai Éva tanárnőnek és csapatának, akik nemcsak az aula varázsát teremtik meg, hanem gondoskodnak arról is, hogy már az iskola bejáratán belépve ünnepi hangulat öleljen körül bennünket. Az első pillanattól érezzük, ahogy ez a gondosan megálmodott környezet fellobbantja szívünkben a karácsony lángját, és csendesen, finoman átjárja lelkünket az ünnep ígérete.
Ugyanilyen szeretettel mondunk köszönetet Méhes Renáta kollégiumvezetőnek és csapatának, akik a régi idők karácsonyának illatát és hangulatát hozzák vissza közénk. A fenyőillatú porta, a narancskarikás, mézeskalácsos, szalmadíszes élő karácsonyfa a vidéki ünnepek meghittségét idézi. Ez a hagyományt őrző díszlet nemcsak szépséget és stílust sugároz, hanem emlékeztet arra is, milyen fontos megőrizni mindazt, ami értéket és melegséget visz az ünnepbe.
És milyen igazak Márai Sándor szavai: „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” Az advent pedig ennek a rendhagyó, lélekemelő varázslatnak a legszebb ideje.
December 3. nem piros betűs ünnep a naptárban, ezen a napon a fogyatékkal élőket ünnepeljük. Ők azok, akik köztünk élnek, kicsit másak, mint mi, és gyakran az élet különböző területein hátrányban érzik magukat. Pedig érzékeny lelkű emberek, akik szeretetre vágynak – és akik talán még nagyobb szeretettel viszonozzák azt.
Az adventi időszak mindig erősebbre hangolja bennünk a jótékonykodás és a mások felé fordulás vágyát. Iskolánk számára ilyenkor különös öröm, hogy vendégül láthatjuk a Mentális Sérülteket Támogató Klub tagjait. Ezeken az alkalmakon új barátságok születnek, váratlan közös pontokra derül fény, és kiderül, mennyi minden köt össze bennünket.
A közös kézműveskedés, a kávézás és a beszélgetés nem csupán az ismerkedésről szól. Sokkal inkább az elfogadásról, az egymásra figyelésről, arról, hogy megérezzük: mindannyian ugyanarra vágyunk—kapcsolódásra, tiszteletre, szeretetre.
Másfajta ünnep ez. Adni szeretnénk, de igazából rengeteget kapunk. Mert néhány perc együttlét után világossá válik, mi az igazi érték: az egymás iránti tisztelet, a figyelmesség, az őszinte emberi jelenlét.
Hálás szívvel köszönöm a kedves, segítő diákok odaadó hozzáállását. Külön szeretném kiemelni Bíró Leila érzékeny és önzetlen közreműködését, aki immár több éve lelkes támogatója ennek a rendezvénynek – és iskolánk diákjaként most utoljára vett részt benne.
Köszönjük, hogy a Mikulás időt szakított ránk, és ellátogatott hozzánk. Hálásak vagyunk az édes meglepetésekért Álló Mónika tanárnőnek, valamint az attraktív és finom falatokért Földes Jolán tanárnőnek és az I. HA osztály diákjainak. Köszönjük a támogató mosolyokat, a kedves szavakat, és mindazt a szeretetet, amely ezt a napot különlegessé tette.
2025. november 11-én iskolánk II.B és II.SM osztálya ellátogatott a Csaplár Benedek Városi Művelődési központba, ahol a Generáció Táncműhely legújabb, látványos táncszínházi előadását tekinthette meg.
A produkció Madách Imre: Az ember tragédiája című művének tizenegyedik színéből merített ihletet, és egy modern kori utazásra hívta a nézőket. Az előadás során a diákok olyan fontos kérdésekkel találkozhattak, mint az emberi lét dilemmái, a hatalom és az irányítás viszonya, valamint az élet értelmének keresése. A darab elgondolkodtató módon hívta fel a figyelmet arra, hogy érdemes újraértékelnünk saját szerepünket és helyünket a világban.
A Diáktanács által szervezett Halloween-nap egyik legkedvesebb programja a „Csokit vagy csalok” kezdeményezés volt, amikor jelmezbe öltözött diákjaink bejárták az iskolát, hogy édességet gyűjtsenek a Speciális Óvoda, Speciális Alapiskola és Készségfejlesztő Iskola tanulói számára.
Technikai okok miatt csak ma adhattuk át az ajándékokat, de annál nagyobb volt az öröm: felejthetetlen élmény volt látni a gyerekek arcán a boldogságot és meghatottságot.
Szívből köszönjük minden diáknak, aki részvételével, figyelmességével és jó szándékával hozzájárult ehhez a megható és nemes akcióhoz – együtt ismét bebizonyítottuk, hogy a közösségünk ereje a jószívűségben rejlik.
2025. október 13-án iskolánkban egy angol nyelvű színházi előadásra került sor, amelyet a The Bear Theatre amatőr angol színháztársulat adott elő Show Full of Lies címmel. Az előadás különböző helyzeteken keresztül mutatta be a hazugság különféle formáit. A diákokat interaktív módon bevonták a történetbe: elmondhatták a véleményüket, és megoszthatták, mit tennének az adott szituációban. Az előadás második fele komolyabb témát érintett, a manipuláció szerepét és hatását az emberek befolyásolásában.
2025. június 24-én az I.SM osztàly tanulói egy izgalmas csónaktúrán vettek részt a Kis-Dunàn. Lehetősègünk volt megcsodàlni a Kis-Duna növèny- ès àllatvilàgàt, a napsütötte termèszetet. A programban szerepelt fürdőzés a tallósi tavon, sportjàtèkok, röplabdázás. Az osztálykirándulás végig nagyon jó hangulatban zajlott, a diákok elfáradva, de élményekkel gazdagodva tértek haza.
A „Ballag már a vén diák” jól ismert dallamára idén 68 diák búcsúzott szeretett iskolájától, ahol összesen négy, illetve öt évet töltöttek.
Az ünnepi alkalomhoz méltón feldíszített tantermekben, az utolsó osztályfőnöki órát követően megszólalt a csengő – ezúttal utoljára –, és a ballagók elsőként tanáraiktól búcsúztak.
„Szeretnénk elmondani azt, hogy az itt töltött év alatt bár kétségbe vontunk néhány szabályt – ma már értjük, hogy értünk volt, nekünk akartak jót.
Szeretnénk megfogalmazni, hogy bár néha fohászkodtunk azért, hogy valamilyen módon elmaradjon egy-két tanítási óra, vagy kapjunk egy rendkívüli igazgatói szabadnapot – mi valóban szerettünk ide járni. Örültünk, hogy egy jónevű intézmény diákjai lehettünk. Annak ellenére, hogy megpróbáltunk mindenféle fondorlatos úton-módon néha a tudás elől menekülni, mi nagyra értékeljük az itt tanító tanárok tudását, odaadását, lelkesedését. minden alkalommal, amikor már múlt időben beszélünk szeretett középiskolánkról. Rengeteg hasznos tudást kaptunk Önöktől, megannyi önzetlen segítséget, megszámlálhatatlan biztató mosolyt. Hálával tartozunk Önöknek. Az iskola igazgatóságának pedig köszönjük, hogy egy jól működő, gondosan szervezett, igényes szellemiségű intézményben tanulhattunk, ahol a szakmai tudás átadása és a barátságos légkör egyaránt fontos volt.” – mondta a végzősök nevében Szalacsi Rebeka.
Ezt követően a ballagók végigjárták az iskola jól ismert folyosóit, elbúcsúztak diáktársaiktól, tanáraiktól, osztálytermeiktől. Az ezt követő ünnepély az iskola aulájában méltó lezárása volt középiskolai tanulmányaiknak.
A hagyományokhoz híven az érettségizők egy szimbolikus stafétát adtak át az alsóbb évfolyamosoknak, jelezve: az iskola szellemisége, értékrendje tovább él a következő generációkban is.
Az ünnepség zárásaként az iskola igazgatója inspiráló szavakkal búcsúzott a végzősöktől, akikre már a jövő héten életük első nagy megmérettetése, az érettségi vár:
„Kedves Ballagó Diákok! Előttetek a jövő. Egy jövő, amelyet ti fogtok alakítani – gondolataitokkal, döntéseitekkel, értékeitekkel. Azt kívánom, hogy legyen bátorságotok szeretni, dolgozni, hinni – legyen erőtök kitartani a nehézségekben, és alázatotok örülni a sikereknek. Vigyétek magatokkal az otthonotok, a közösségetek, az iskolátok értékeit – és ne feledjétek: a nyelv, a kultúra, a közös emlékezet megtartása nem más, mint szolgálat. A mi közös szolgálatunk. Legyetek a felvidéki magyar közösség hűséges tagjai, és legyetek méltó részei az európai népek családjának.”
2025.április 29-én iskolánk tanulói egész napos tanulmányi kiránduláson vettek részt, amely során több jelentős kulturális helyszínt is felkerestek. A program első állomása Tatabányán volt, ahol megtekintették a turulmadár legnagyobb szoborváltozatát. A monumentális emlékmű Magyarország egyik legismertebb nemzeti jelképe, amely a Gerecse-hegység peremén található, impozáns természeti környezetben. A résztvevők megismerkedhettek a szobor történetével, elhelyezkedésével és szimbolikus jelentésével is. A délelőtti program után a csoport Budapestre utazott, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeumban több izgalmas, interaktív kiállítást tekintettek meg és láthatták a Landerer nyomda egykori, 1848-as nyomdagépét is. A diákok először a „Szép világ – divat és kultúra a reformkori Budapesten” című tárlatot járták végig, amely korabeli öltözködési és társadalmi szokásokat mutatott be. Ezt követte a „A halandóság törékeny arcai” című kiállítás, amely kortárs portrékon keresztül mutatta be az írók személyesebb oldalát. A „A tárgyak társasága” kiállítás az írók által gyűjtött tárgyak világát tárta a látogatók elé, míg a „Halálom esetén elégetendő” című összeállítás naplórészleteken keresztül adott képet a szerzők belső világáról. A múzeumlátogatás zárásaként a résztvevők a „Költő lenni vagy nem lenni” című állandó Petőfi-kiállítást tekintették meg. A nap zárásaként az Örkény Színházban tekintették meg Örkény István Tóték című drámáját. Az előadást neves színészek – többek között Csuja Imre és Pogány Judit – szereplésével vitték színre. A nagyszerű előadás, a nem mindennapi színházi élmény méltó lezárása volt a nap kulturális programjainak.