"A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt…” — így írta Szepes Mária. Ebben a gondolatban rejlik minden, amit most érzünk: hiszünk a mesében, a csodában, a jóságban.
Advent idején várjuk az angyalokat — mégis tudjuk jól, hogy az angyalok köztünk járnak. Valójában mi magunk lehetünk azok: mert képesek vagyunk jóságot ajándékozni, szívből jövő szeretettel, figyelmességgel meglepni társainkat. Egy kedves mosoly, egy segítő szó, egy jó szándékú gesztus hihetetlen módon gyönyörűbbé teheti a mindennapokat.
Szeretnénk köszönetet mondani a kollégium diákjainak és kollégiumvezetőnknek, Méhes Renátának az édes meglepetésért. Érezhető volt, hogy a süteményekbe szívüket is belesütötték — ez a gesztus pedig több mint egy kedves apróság: valódi, példaértékű hagyományteremtés, amely összeköt bennünket, és ünneppé varázsolja a hétköznapokat.
„Advent a várakozás ideje” – írja Pilinszky.
Ilyenkor valami láthatatlan, mégis mindent átható csodára figyelünk: a Megváltó érkezésére, a Fény újjászületésére, az Ünnep melegségére, az Együttlét örömére. A napok békésen simulnak egymásba, és lassan fénybe öltözik a lélek.
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről.“ –emlékeztet bennünket Márai Sándor.
E gondolatok vezetnek bennünket a rohanó hétköznapokból a bensőséges ráhangolódás felé. Otthonainkat feldíszítjük, szeretettel formáljuk, ám az advent csendes várakozással teli napjait legtöbben második otthonunkban, az iskolában érezzük át. Itt minden apró kiegészítő, minden fény és dísz az ünnep közeledtét hirdeti.
Évről évre újra kitárul előttünk az aula mesés világa: a hatalmas karácsonyfánk az impozáns tér ragyogó ékessége, az adventi koszorú a várakozás csendjére tanít, a karácsonyi sarok pedig megállásra, elmélyülésre hív.
Hálás szívvel mondunk köszönetet Nagy Csápai Éva tanárnőnek és csapatának, akik nemcsak az aula varázsát teremtik meg, hanem gondoskodnak arról is, hogy már az iskola bejáratán belépve ünnepi hangulat öleljen körül bennünket. Az első pillanattól érezzük, ahogy ez a gondosan megálmodott környezet fellobbantja szívünkben a karácsony lángját, és csendesen, finoman átjárja lelkünket az ünnep ígérete.
Ugyanilyen szeretettel mondunk köszönetet Méhes Renáta kollégiumvezetőnek és csapatának, akik a régi idők karácsonyának illatát és hangulatát hozzák vissza közénk. A fenyőillatú porta, a narancskarikás, mézeskalácsos, szalmadíszes élő karácsonyfa a vidéki ünnepek meghittségét idézi. Ez a hagyományt őrző díszlet nemcsak szépséget és stílust sugároz, hanem emlékeztet arra is, milyen fontos megőrizni mindazt, ami értéket és melegséget visz az ünnepbe.
És milyen igazak Márai Sándor szavai: „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” Az advent pedig ennek a rendhagyó, lélekemelő varázslatnak a legszebb ideje.
December 3. nem piros betűs ünnep a naptárban, ezen a napon a fogyatékkal élőket ünnepeljük. Ők azok, akik köztünk élnek, kicsit másak, mint mi, és gyakran az élet különböző területein hátrányban érzik magukat. Pedig érzékeny lelkű emberek, akik szeretetre vágynak – és akik talán még nagyobb szeretettel viszonozzák azt.
Az adventi időszak mindig erősebbre hangolja bennünk a jótékonykodás és a mások felé fordulás vágyát. Iskolánk számára ilyenkor különös öröm, hogy vendégül láthatjuk a Mentális Sérülteket Támogató Klub tagjait. Ezeken az alkalmakon új barátságok születnek, váratlan közös pontokra derül fény, és kiderül, mennyi minden köt össze bennünket.
A közös kézműveskedés, a kávézás és a beszélgetés nem csupán az ismerkedésről szól. Sokkal inkább az elfogadásról, az egymásra figyelésről, arról, hogy megérezzük: mindannyian ugyanarra vágyunk—kapcsolódásra, tiszteletre, szeretetre.
Másfajta ünnep ez. Adni szeretnénk, de igazából rengeteget kapunk. Mert néhány perc együttlét után világossá válik, mi az igazi érték: az egymás iránti tisztelet, a figyelmesség, az őszinte emberi jelenlét.
Hálás szívvel köszönöm a kedves, segítő diákok odaadó hozzáállását. Külön szeretném kiemelni Bíró Leila érzékeny és önzetlen közreműködését, aki immár több éve lelkes támogatója ennek a rendezvénynek – és iskolánk diákjaként most utoljára vett részt benne.
Köszönjük, hogy a Mikulás időt szakított ránk, és ellátogatott hozzánk. Hálásak vagyunk az édes meglepetésekért Álló Mónika tanárnőnek, valamint az attraktív és finom falatokért Földes Jolán tanárnőnek és az I. HA osztály diákjainak. Köszönjük a támogató mosolyokat, a kedves szavakat, és mindazt a szeretetet, amely ezt a napot különlegessé tette.
2025. november 26-án került sor az angol nyelvi olimpia iskolai fordulójára, amelyen 49 diák vett részt. A verseny írásbeli és szóbeli részből állt. Az írásbeli feladatok során a tanulók hallás utáni és olvasás utáni szövegértését mértük fel, továbbá bizonyítaniuk kellett nyelvtani ismereteiket és a szókincsük gazdagságát. A szóbeli megmérettetésben képleírás és párbeszédalkotás segítségével adtak számot kommunikációs készségeikről.A verseny legeredményesebb résztvevője Bíró Bulcsú, III. A/J osztályos tanuló lett, aki iskolánkat a járási fordulón képviseli a II. D kategóriában. A második helyen Egri Tímea, III. B/S osztályos tanuló, míg a harmadik helyen Elek Laura Liliána, I. B/S osztályos tanuló végzett.
